Ha esetleg nem tudnátok, ma nagyon nagy buli van. Drága Édesanyám, most ünnepli a születésnapját, Isten Éltesse Őt! Szóljon hát neki és róla, a csodálatos személyéről, kalandjairól az életben ez a bejegyzés. Kívánom, hogy legyen mindig boldog, vidám, és őrizze meg örökre a hippi életérzést, azt a mérhetetlen szeretetet és törődést, amit nap mint nap hint közénk a világba.
K.B.: Hogyha be kéne mutatni téged pár mondatban, mit mondanál el magadról? Milyen ember vagy, mit lehet rólad tudni? Ki az a Wildmann Erika?
Erika: A közösségben egy virtuóz, vidám, mosolygós ember. A másik oldala pedig, amikor nagyon szeret elvonulni magában lenni, meditálni, válaszokat kapni a kérdéseire, és mind lelkileg, spirituálisan fejlődni.
K.B.: Az elmúlt években volt egy nagyobb változás az életedben. A jóga felé nyitottál, azelőtt voltál a Macchu Picchun is. Hogy jött a jóga, miért pont a jóga, és miért épp gyerekjóga tanfolyam?
Erika: A jógának a múltja kicsit a pilateshez vezethető vissza, szerettem, jó volt, de valahogy mégsem az igazi. Ezután elmentem egy jóga órára, és elsőre nagyon távol állt tőlem. Ennek ellenére elkezdtem érdeklődni iránta, úgy éreztem, rengeteg olyan dolog rejlik benne, amit még nem láttam, így otthon gyakoroltam videókkal, internetes anyagokkal, és szépen lassan beépítettem a mindennapjaimba. Azzal hogy a jóga során kezdtem figyelni a testemet, az állapotát, meditáltam, relaxáltam, elindult egy öngyógyító folyamat a bennem. Megszűntek a térdproblémáim, nem volt eltorzulva, nem fájt többet a térdem. Azok az ízületi fájdalmak, amik voltak megszűntek, nem használok fájdalomcsillapítót, hanem például így szüntetem meg a fejfájásomat is és gyógyítom az allergiámat. A gyakorlatsorokkal teljesen helyre tudom hozni a testemet.
Minden jó, amit csinálsz, ha magadra figyelsz, a testedre figyelsz, és vele a lelkedre is!
K.B.: Mik ezek a gyakorlatok? Mi alapján szelektálsz?
Erika: A neten néztem meg az ászanákat, azoknak a hatásait, és figyeltem magamat. Ugyanebben erősített meg a Mandala Jógastúdió gyerekjóga oktató tanfolyama is, és rádöbbentem arra, hogy minden jó, amit csinálsz, ha magadra figyelsz, a testedre figyelsz, és vele a lelkedre is!
A gyerekek már mindig érdeklődtek, hogy mikor tartanék gyerekjógát az iskolában a tornaórákon, és így merült fel bennem a gyerek jóga, hogy akkor miért nem végzem el, miért nem leszek oktató, ha ennyire érdekel.
K.B.: Oktatsz azóta rendszeresen az iskolában?
Erika: Nem sajnos, próbáltam az iskolával összehangolni, hogy mi lenne, ha tartanék az órai kereteken belül, például testnevelésen, mivel a gyerekek nagyon nyitottak voltak a tesi helyettesítéseim során a jógára, kifejezetten várták és élvezték is. Egyelőre zárt ajtóknak ütközünk az iskolákban jóga tekintetében, nem merik megadni a terét. Hiába hoztam erre anyagot, segítséget kaptam a Mandalától, hogyan lehet beépíteni a tesi tanmenetbe, de még mindig nem haladtunk előre ebbe az irányba.
K.B.: Felnőttekkel is foglalkozol, igaz? Most kialakult egy közösség, akikkel együtt jógázol.
Erika: Amit én csinálok, azt velem csinálják, de nem tartok jógaórákat. Szívesen vagyok velük együtt, nemcsak jóga, nemcsak merev és mosolytalan arcokat szeretnék, hanem vidám együttlétet, amikor meg tudunk beszélni dolgokat, kialakul egy közösség a gyakorláson kívül. A gyakorlatok a teljes szervrendszerre kihatnak. Csináltunk egy közös online csoportot, ahol megosztunk videókat, egy interaktív közösségé váltunk.
Végigmentem nagyon sok óralátogatáson a hospitálás keretében. Majdnem minden jógaoktató, ahol voltam, meg akarta mutatni, hogy ő tartja a legjobb órát, és a testem határain át akarták ezt bizonyítani. Szerintem egy jógázó ismerje meg a testét, és szép lassan fokozatosan építse ki ezeket a dolgokat, és saját testén keresztül érezze, mi az, ami mindenképpen javít az állapotán, és jobbá teszi neki.
Pár gyakorlat kedvcsinálónak! A vége felé Szeder is becsatlakozott. :)
K.B.: És Machu Picchu! Ez egy igen intenzív, élményekkel teli utazás volt. Hogyan jött ötletként pont Macchu Picchu?
Erika: Gyerekkorom óta vonzottak az indiánok,, az amerikai földrész, különösképp egész inka világ kultúrája, minden indiános könyvet és filmet faltam. Amikor találtam egy cikket, leírást mindig nagyon nyitott voltam arra, hogy megnézzem Perut és az inkákat. Ha megkérdezte tőlem bárki, hogy mi van a bakancslistám tetején, én mindig azt mondtam, hogy Peru és a Machu Picchu. Feltették a kérdést az 52. születésnapomra, hogy mi a kívánságom, mire rávágtam Csongornak (unokaöcsi :) ), hogy Peru és Machu Picchu. Fantasztikus nagy szeretetet volt a részéről, hogy az álmomat teljesítette.
K.B.: Milyen volt az utazás?
Erika: Az a természetközeliség, ahogyan ott élnek az emberek, az engem nagyon megfogott, és ebben a vad civilizációs világban, ahol most élünk csodálatos érzés volt visszamenni ezekhez az a népekhez.
Mindig azt szoktam mondani, hogy az ember fejlődése nem a technikai, hanem az érzelmi fejlődésben rejlik, és ott valóban ezt tapasztaltam meg.
K.B.: Mit hozott ez az utazás az életedbe?
Erika: Egy óriási felismerést. A Machu Picchun mindig tömeg volt, turizmus, terelgettek minket, hogy menjünk odébb, elsőre nem érintett meg érzelmileg, annak ellenére, hogy gyönyörű volt a látvány, fantasztikus volt a kép. Aztán a túravezető felvitt minket a Napkapuhoz. Amikor felértünk, leültem, és körbenézve döbbenten eszméltem rá, hogy ez a hely nekem ismerős, és akkor tudatosodott bennem, hogy én már évek óta a meditációim során mindig idejutok, itt meditálok, annak ellenére, hogy még sosem láttam ezelőtt ezt a helyet. Ott akkor elindultak a könnyeim.
K.B.: Ezt követően voltak még további élményeid?
Erika: A Machu Picchunak és Perunak a hatása igazán csak ezután következett. Nagyon megérintett, és egy teljes belső átalakulás indult meg bennem. Azt hiszem, hogy nagyon sok mident kaptam: toleranciát, empátiát, érzelmi intelligenciát. Visszatérésemkor a munkahelyemen, az iskolában az első kolléganő, aki meglátott, rám nézve felkiáltott: "Úristen, teljesen más Erika jön vissza!” Egy teljesen más arc, más ember tért vissza onnan, de persze belső én változással is, ami a mai napig elkísér. Sokkalta jobban tisztelem a másik embert, így nyitottabbá váltam másokkal szemben.
K.B.: Itt van a tanárság is, mint hivatás, és elég szerves része az életednek, hiszen minden nap gyakorlod. Hogyan választottad ezt a pályát?
Erika: Volt pár kanyar benne, de már gimnáziumot követően éreztem az indíttatást errefelé. Soha nem felejtem el, testnevelés tantárgyat kaptam meg egy sződi iskolában az egyik legszigorúbb tanfelügyelővel a bemutató órámra. Teljes rettegés volt, kész vége a világnak! Aztán az óra után leültünk, és az utolsó mondatával teljesen a tanári pálya felé terelt, azt mondta: "A vénámban is a pedagógus vér folyik." Azt hiszem, hogy ő ezzel meghatározta az életemet, és én tudtam, hogy igaza van. Ez egy olyan sarkalatos dolog, amit nagyon szeretek csinálni. Szeretni a gyerekeket, átadni tudást, értéket. Nem akarom megmondani nekik, mit gondoljanak, hanem azt szeretném, hogy legyenek nyitottak, tudjanak helyesen és jól választani.
K.B.: Mik az elkövetkezendő célok?
Erika: Az embernek fontos a lelki, testi és szellemi fejlődése és szinten tartása. Szívesen váltanék olyan helyzetekbe, amelyek megújítanak, kihívásokat adnak. Kacérkodom a coach képzéssel vagy hogy a jógával képezzem magam tovább. Szoktam találkozni peruiakkal, akik itt vannak Magyarországon, például perui sámánokkal, meg szeretném ismerni még jobban ezt a kultúrát. Ha meg tudnám valósítani, valószínűleg megint kimennék. Illetve fontos szerepet tölt be számomra a családom is.
Keresem a helyem az életem értelmét, ami teljesen természetes, mindenki ezt teszi.
A jövőre nézve elgondolkodtató lehet, hogy
épp zárul egy ajtó, vagy adott helyzetben a boldogságot belülről építve töltekezni érdemes.
K.B.: Kívánom, hogy megtaláld a belső boldogságodat az épp nyíló ajtó mögött vagy a már csukódó előtt. Boldog Születésnapot! :)
Szeretettel ölel,
Lányod, Anna :)